Az igazság az, hogy baromira izgultam, hogy-hogy fog mindenki egyszerre kiszállni a hajóból. Hogyan fog mindenki egyszerre fizetni, hogyan fog mindenki egyszerre reggelizni. Mert emlékeim szerint fél 11-ig mindenki elhagyja a hajót. Nagyon frappánsan oldották meg ezt a számomra elképzelhetetlen nagyságú problémát…

Először is a Korfui napon azaz 2 nappal a kiszállás előtt levő, a következő napot bemutató programfüzetbe jelezték, hogy a dubrovniki azaz a kiszállás előtti napon egy bizonyos bárban várnak bennünket, hogy elmondják a kiszállás részleteit. A dubrovniki napon is megkaptuk a kiszállási programot. Elmentünk a fejtágításra, ahol megtudtuk, hogy a LILA csoportba tartozunk, mégpedig azért, mert lila címkét kaptunk a táskáinkra. Azt is elmondták, hogy a csomagjainkat éjjel 1-ig tegyük ki a folyosóra. A fizetést reggel 6 és 8 között lehet megtenni a szokott helyen. Reggel 7-ig el kell hagyni a szobát és meghatározták, hogy mely színű embereknek hol, melyik bárban kell várakozni a reggeli elfogyasztása után. Ennek az az oka, hogy a szobákat a következő csoport számára el tudják időben készíteni. Elmondták, hogy kap mindenki egy minősítő lapot ahol minősíthetnek mindent. Ráadásul azért fontos, mert ezen minősítés alapján kapja meg a  személyzet a borravalót.

Tehát a következőt tettük.

Vacsora előtt becsomagoltuk a nagyja cuccot, majd elmentünk vacsorázni. Vacsora után elmentünk a színházba, majd a dohányzós kávézóban  kitöltöttük a kérdőívet, amin kitértünk a Nadja nevű felszolgáló hölgyre, aki óriási türelemmel és önfeláldozással szerezte meg nekünk állandóan a betevő coctail-jainkat és söreinket. Aztán lefeküdtünk aludni. Reggel én felkeltem 6 előtt 15 perccel, mert nem akartam tolakodnia fizetéskor. Nem is kellett. Egy német nyugdíjas volt csak előttem. Aztán reggeli, majd 2 óra várakozás egy plüss fotelban…

Nem volt kellemetlen. Aztán szólították a lilákat és kint is találtuk magunkat hajóból. Bőröndök meglettek amit szépen elvittünk az autóhoz.

És vége lett a hajókázásnak, de még nem a nászútnak.

Ahogy kiszálltunk a napos Triest városában, rájöttünk, hogy tulajdonképpen nem is vagyunk messze Velencétől. Beszálltunk az autóba, elmentünk Velencébe, majd andalogtunk ,meg még hajókáztunk egy kicsit.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.