Reggel felkeltem mint mindannyian tesszük reggel és megint sikerült aludni 3 és fél órát. Emiatt roppant elégedetten, ámde elég fájó szemmel néztem rá az órára. 6 órát mutatott. Gyorsan végig gondoltam, hogy mi is lesz a napi program. Ma van a országjáró napom, amikor körbejárom a partnereimet és orvosolom az egy hét alatt felgyülemlett informatikai problémáikat.  Mit is kell ma csinálni? Elmenni egy pest megyei településre és ott egy kicsit rendszergazdáskodni, aztán elmenni Miskolcra és ott is ugyanazt tenni. Ezenkívül egy új eszközt kell kipróbálni a pest megyei üzlettársamnál, mert egy éve nem tudunk a házában, amit Ő épített a két kezével, internetet varázsolni az emeleti gyerekszobákba. A Jó hír, hogy Ámerikából megjött egy új eszköz, amihez sok reményt fűz. Én már nem. Mindent kipróbáltam és rátettem egy évet az életemből, de az csak nem akart működni. Nah lendület- gondoltam és nekiiramodtam a fürdőszobának. A fürdőszoba és az ágy közti nem egész öt méteren még rápillantottam a kis kék bigyóra és megállapítottam, hogy el ne felejtsem eltenni, mert az még fontos lehet, meg nem is az enyém, szóval itt már tovább helye nincs.

Fürdő, kávé cigi. Szokásos reggeli rutin. Laptop a táskában és irány a kocsi.

Az autó beindításakor láttam, hogy tankolni kell. A pénztárca tartalmának ellenőrzésekor boldogtalanul konstatáltam, hogy ez a pénz kevés az egész napi üzemanyagra. Sebaj a Pest megyei partnernek van benzinkútja, majd tankolok ott, most csak annyit kell tankolni, hogy kifussa odáig. A tankolás után, már az autópályán éppen elhagyva Szeged szép napos városát jöttem rá a következőkre, cigim,vizem nincs és a kis kék bigyó is otthon maradt. Dobáltam egy pár keresztet és haladás tovább utamon. Nézzük csak milyen időket is kell futni ma?

Reggel 9: pestmegye délután 1 Miskolc. Sima-Liba. Szeged-Bp- Pestmegyei település útvonal bejárásra került. Megérkeztem. Irány az iroda, mert úgy a munka megkezdése előtt célszerű pénzt is keresni és a havi járandóságomról szóló számlát oda is adtam a pénzügyesnek. Azt elfelejtettem idáig jelezni, hogy mindkét partnernek viszek papírt, hogy ez alapján ellenszolgáltatást tudjanak nekem nyújtani „hungarian kreditegység” formájában. A matek és KV után jöhet a meló.

Imádom azt az irodát. Egy hónapig küzdöttem a hálózattal, hogy minden stabilan biztonságosan működjön. A legjobb hálózati eszközöket vásároltuk és a legaprólékosabb beállításokat eszközöltük csak, hogy minden betonstabilan menjen. Volt vele szívás gazdagon.  Büszkén és közel sem jólfésülten vártam az üzlettársam, nevezzük csak Z.-nek az egyszerűség kedvéért, megérkezését. Jött is az boldogan a hóna alatt a frissen importált hálózati eszközzel. Én meg kíváncsiságtól hajtva rögtön felütöttem a dobozka tetejét és rögtön elmúlt a kíváncsiságom, mert a helyét átvette a BASSZA MEG érzés, ugyanis a hálózati eszköznek amierikai típusú elektromos konnektorról kellet volna kapni az áramot. A fejemben a másodpercnek nagyon kis része alatt futott az is át, hogy ez nem is lenne gond, hiszen nekem van ilyen kis kék bigyóm ami ugyanezt az áramot prezentálja, csak európai villásdugóval a legvégén. Ellenben az is átfutott a fejemen, hogy én azt remekül otthon is hagytam, de az is átfutott a fejemen, hogy erre mindjárt rá fog jönni Z. is és azt fogja mondani, hogy semmi baj, hiszen hoztad a kis kék bigyót. Elsőre nem jött rá. És én mélyen hallgattam is róla, mert egyből azt mondta, hogy próbáljuk ki itt az irodában. Mire én rávágtam, hogy :NEM, de Ő meg csak azt, hogy igen. Az irodában is volt kis kék bigyó, tehát fizikális akadálya nem is volt. Ellenben elvi annál inkább. Az én elveimmel ütközött össze. Én működő hálózatot nem szedek szét, mert az isten sem tudja, hogy mennyi idő ismét jól összerakni. Viszont vannak emberek akinek nem lehet nemet mondani. Ezek közé tartozik Z. is. Azt mondta ha jó rendelünk újat otthonra és ez meg marad itt. Mondanom sem kell kapva kaptam az alkalmon, hogy ezt itt megcsinálom és 2 hét múlva meg elég megcsinálni az otthoni dolgokat és legalább nem derül ki a kis stiklim ami a fejem, Szeged és az iroda között volt. Elvek félredob. Kábelek csere, hiszen minden adott volt hozzá. 1 órás megfeszített munka után elkészült az új hálózati eszköz által vezérelt irodai hálózat. Büszkén veregettem a vállam és boldogan vártam, hogy indulhassak tova. Jött Z és örömömön felbuzdulva csak annyit mondott, hogy: KIRÁLY, akkor vigyük haza. Vér kifutott a kezemből és lábamból és csak halkan mertem megjegyezni, hogy nincs itt a kis kék bigyó. Néztem az arcát és egy világ omlott össze benne. Hiszen a gyerekei folyamatosan az Ő hitvesi ágyában neteznek, játszanak és csinálnak mindent, mert csak ott van internet. Már egy hete csak arról álmodott, hogy végre a gyerekek a saját szobájukban töltenek egy estét, erre a feledékenységem miatt bukja a könnyű éjszakát. Én meg is értettem, de mit tudtam csinálni? Egyszerűen próbáltam nyugtatni, de csak az üveges tekintetét láttam. Aztán felderült a tekintete és azt mondta, most bemegyek az elektrowordbe és nézek átalakítót és akkor nem kell hazamenned érte. Ez azért szörnyű mondat volt és egyszerre tette tönkre a mai és a holnapi napomat. Hogy miért? Engem már nagyon vártak Miskolcon és ha nekem haza kell mennem akkor soha nem fogok ma eljutni oda, másrészt  mire Z. eljut valami kereskedelmi egységbe simán elkésem a napomat. Viszont lelkiismeret furdalásom volt és tudtam, hogy az én hibám az egész, tehát vártam. Legalább visszaállítottam a hálózatott olyanná amilyen volt. 2 órát ültem mire megcsörrent a telefon, hogy nem kapott olyan kis bigyót. Lepergett az életem magam előtt. Ha most nem megyek haza a kis cuccért, akkor óriási baj lesz, viszont ha nem megyek el Miskolcra akkor ott is óriási baj lesz. Mindegy egy próbát megér, gondoltam és felhívtam a Miskolci partnereket. Hát izé meg bigyó, de nem tudok ma menni. Mire a válasz az volt, hogy okés, de akkor holnap reggel nyolcra itt vagy és 4-ig dolgozunk. Erre teljesen kiakadtam. A kiakadásom tárgyát csak az tudja megérteni aki tudja, hogy Miskolc és Szeged milyen messze vannak egymástól. Na azt már nem. Gyors fejszámolás az időkkel. Ha én most elmegyek Miskolcra és a melót ami miatt mennem kell megcsinálom 1 óra alatt és utána hazamegyek a kis kék bigyóért akkor este nyolcra visszaérek Z.hez. Ezt én jónak találtam ellenben Z azt mondta, hogy menjek és keresek olyan kis átalakítót. Ajaj itt probléma lesz, de csak akkor, ha Z 15:00 előtt hív fel. Megint keresztdobás, néhány miatyánk és irány Miskolc.

Imádom Miskolcot. Sok gép nagy hálózat, saját rendszer. A problémát ami miatt oda mentem ismertem és nem tartott sokáig megcsinálni. Telefon csöng 14:58. Z az. Nem veszem fel, mert jogomban áll hallgatni. Gyorsan beadnám a papirt ide is amikor meglátom, hogy felcseréltem a másikkal. Beszarás. Már magamat is szívatom. Autóba koppanás és mikor már kinn vagyok a road-on telefonálok Z-nek, hogy rohanok és 20:00-ra ott vagyok nála kis kék bigyóval és csak 10 percig fog tartani. Ezt elég könnyelműen jelentettem ki hiszen, nem tudhattam, hogy mennyi ideig fog tartani, sőt azt sem tudhattam, hogy menni fog e egyáltalán. További információkat nem közöltem, de ez számára kielégítő volt. Paripák hajkurászása kezdődött. Ekkor eszembe jutott Six barátom, hogy 1 éve szülinapjára a kis kék bigyó testvérét kapta tőlem ajándékba. Az is eszembe jutott, hogy nem használja. Telefon Six-nek. Jól sejtettem, tényleg nem használja, sőt ide is adja. Tök jó útba is esik 400km-el kevesebbet megyek és még Six-el lehet dumázni kicsit. A gond csak az, hogy lett egy fölös órám. Dunapart, hajóbambulás, tűnődés, hogy miért nem estem még össze. Six jön.  Kis kék bigyó felvesz. Röpke ellenőrzés után kiderül, hogy nem jó, mert más feszültség és az áramerősség. Döntés születik: szarok rá, majd lesz valahogy. Elindulás Z-hez, amikor egy elfelejtett napi teendő üti fel a fejét és mindezt a telefonomon próbálja értésemre adni. Hát persze, hogy megint elfelejtettem valamit. Sebaj plusz egy program. Szereld magad ADSL nagyon kedves barátoknál. Kézimunka lesz gondoltam. Rohanás Z-hez. Six velem tart, mert legalább dumázgatni  lehet az élet nagy dolgairól. Odaérünk, cumó felnyalából. 15 –perc múlva jövök is ki hiszen jól végeztem munkám és 1 év szívására pontot tettem. Azért itt benne volt a szerencse vastagon. Az egyik kiszerelésre utalt kütyünek ugyan olyan csatalakozója volt amilyen ide kellett. Magyarul nem is kellet volna idegeskedni a dolog miatt, nem is kellett volna hazamenni, nem is kellett volna semmit csinálni. Egyszerűen csak odamenni és bedugni. Szopás-szopás, de nincs idő keseregni, vagy örülni.   Six-et kirobbantom az autóból, ugyanis elaludt 15 perc alatt. Lezseren magára zárta az ajtót és egyszerűen felborult.

Aztán vissza az irodába papirkák csere, mert a bevétel is fontos.

Irány szereld MAGAD.

útközben felkészítettük magunkat a legrosszabb eshetőségekre. A számítógépet amibe ADSL-t kell varázsolni, én építettem olyan 6 évvel ezelőtt. A kardinális problémaforrás az, hogy akkor nem tettem bele hálózati kártyát mert abban azidőben modem volt a divat, nem pedig az ADSL. Hálózati kártya mindig van nálam, de telepítő lemez soha. Ez könnyelműség, de napjainkban a windows xp van a számítógépeken és az meg felismer közel mindent. De mi van akkor, ha csak win98-van a gépen? Barátom azt mondta mi lenne? Informatikusok vagyunk, van nálunk laptop pendrive, csavarhúzó ADSL-t is láttunk már majd megoldjuk azt is. Megérkeztünk. Kedeves barátaink, ismerve bennünket helyet csináltak. Kipakolták a szobát, nehogy leverjünk valamit. Első kérdésem: Él e már az ADSL? Válasz: IGEN. A második kérdésemre is választ kaptam amikor bekapcsoltam a gépet. Persze, hogy win98. No problem. Én csavarozok, SIX kábeleket dugdos. Remekül szórakozunk, haladunk is. Laptop elő, lerántjuk a vezérlőprogramot, hiszen minden adott. Azaz adott lenne, ha lenne net, de az nincs. Ajaj,  mondta a barátunk, akkor csak holnap lesz aktív a dolog. Döntés születik: Akkor csak jövő héten lesz net, addig elviszem a gépet és csinálok rá modernebb operációs rendszert.

Pakolás, cuccolás. A szobában véletlenül ott felejtett virágállványról csak egy virágot vertünk le. Kész szerencse. Megkínálnak üccsivel, amikor Six észbe kap és megnézni, hogy van e telefonvonal a kagylóban. Nem volt. Újra kábeleket dugdos, majd felderülő arccal mondja, hogy van már vonal. Közben az ADSL is elkezdett működni. WOW, de kár, hogy ezt a kombinációt nem próbáltuk ki korábban egy fél órával. Már nem cuccolunk vissza, inkább kimentjük magunkat, hogy úgy is át kell telepíteni a gépet. Be az autóba és vinnyogva röhögünk a napon. Six leszállítva a házhoz melyben lakik. Én meg tova suhanok haza.

Buddha Bar zene betesz, amikor ráérek az autópályára. Nyugalom száll meg. Egyszer csak az M5-ön egy baromi nagy kamion jön szemből, törik a korlát folyik a dízel. Satu a fék, nagylábujjam jégcsap. Beszarás most meg majdnem meghalok. Kerülőmanőver sikeres. Rendőr hív. Személyi sérülés nincs. Még . De nekem kevesebb lesz ezután vagy öt évvel és több 1000 ősz hajszállal.

Hazaértem. Temérdek idegeskedés után már csak püfölöm a klaviatúrát és azon gondolkodom, hogy ez a nap miben különbözött a többitől?

SEMMIBEN   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.