Mondjuk van egy hely a városban, ami az önkormányzat kezelésbe tartozik. Egy közterület. A nevében is benne van, hogy „köz”-terület, tehát effektív mindenkié. Az önkormányzatnak határt kell szabnia, abban, hogy a térre ne sátorozhasson ki bárki. Ez eddig egyértelmű. Mivel tud korlátozni? Területfoglalási díjjal. Ezzel sincs semmi baj. Viszont a területfoglalási díj mértékét mindig egy adott önkormányzat határozza meg. És ez itt a gond. Ezt egységesíteni kell. Meg kell határozni, hogy kereskedelmi célból kívánom foglalni a területet vagy nem. Ha igen akkor a területfoglalási díj a forgalom x százaléka, és csók. Nincs duma. Be kell fizetni. Csalni nem lehet, mert minden nap ellenőrizni kell Őket, hogy adnak e nyugtát, számlát, bármit. Azért a forgalom x százaléka, mert ha nyereségalapúra tennénk, akkor gyorsan eltűnne a pénz. A forgalamat meg nehéz eltűntetni. Ezeket a helyeket évente újra kellene pályáztatni, és a legtöbbet kínálónak kell odaadni.

Asszem ez megoldott. Ha nem kereskedelmi, hanem mondjuk bármi más célból kell a területhasználat, akkor is meg lehet határozni egy NM alapú fix díjat amit napokra kell lebontani. Mondjuk nekem kell 2 NM a tiszapartból, mert oda kívánom telepíteni a kikötő pontont a hajómnak akkor meg kell határozni egy összeget rá. Mondjuk napi 10 Ft/nm. És kész. Itt is természetesen meg lehet azt tenni, hogy pályáztatni évente. Persze ha napi területfoglalás kell, mondjuk egy párt kampányeseménye miatt. Ott is azt lehet mondani, hogy kell 10000 nm 1 napra és itt a tarifa más mondjuk 5 ft, akkor az összeg leszurkolása után lehet menni gyűlni.

Nem a lehúzás a lényeg, hanem az átláthatóság. Ne egy aktakukac döntsön, hanem egy erős törvény, ami kötelezi az aktakukacot is, és tájékoztatja az állampolgárt arról, hogy mit tehet mit nem.