Rettenetesen dühös vagyok, mert már második napja nem tudok dolgozni. Második napja olyan az idő, hogy nem szállhatnak fel a helikopterek. Pedig már csak két olyan nap kellene, amikor dolgozni lehet. Minden egyes nappal, növekszik a bizonytalanság és minden egyes nappal növekszik a feszültség. Nem vicces a dolog. Sokan kérdezik, hogy miért nem megyünk el a városba várost nézni. Azért mert egyszerűen nincs kedvünk semmi máshoz, csak, hogy befejezzük a munkát és húzzunk haza erről a helyről. Aki nincs itt és nem éli át amit mi, el sem tudja képzelni, hogy milyen helyzetben vagyunk. Ki vagyunk téve a nagy cégek bürokráciájának, az időjárásnak viszontagságainak, és a kis emberek butaságának…

Annyi a meglepetés, ami itt ér bennünket, hogy már meg sem lepődünk semmin és az otthoniak nem értik, hogy miért nem vágyunk ezek után további meglepetésekre, még ha azok kedvesek és szeretett teljesek is…

Csak arra, hogy befejezzük és húzzunk haza a francba…   

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.