Ezt a bejegyzést nem lehet úgy kezdeni, hogy sajnos elismeréssel kell illetnem valakit, mert az elismerésem a legmélyebb tiszteletből fakad. Ezt a szófordulatot, hogy „sajnos el kell ismernem” erre a bejegyzésre nem lehet ráhúzni. Ez most másról szól.

Az elismerés kifejezést én akkor alkalmazom ha, valaki olyat tesz ami nem várható el tőle és mégis remekül végrehajtja.

Olyankor amikor lelkileg elfáradt és még is energiát tud adni másnak és mindezt úgy, közben képes arra, hogy azt higgyék, hogy neki könnyebb minden.

Olyankor amikor nem tudja, hogy mi vár rá csak érzi és mégis belevág abba, amiről az érzései pozitívan szólnak.

Olyankor amikor ki meri mondani, hogy mik az igényei, még akkor is ha tudja, hogy azok abban a pillanatban megvalósíthatatlanok.

Olyankor amikor már én is azt mondom, hogy ereje végén jár és mégis teszi amit tenni kell

Olyankor amikor az utolsót is odaadja másnak, csak mert másnak szüksége van rá.  

Tudom rébuszos, de akinek szól az tudja, hogy: KÖSZÖNÖM!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.