Andris barátom azt mondta, hogy én sajátosan csinálom a dolgokat, miért tettem volna másképpen a nászúttal. Hehe persze ez a sajátosság nem csak az én érdemem, mert az én kis feleségem és igen kedveli a sajátos dolgokat a szervezésben.

Ami a lényeg, esküvő szombat azaz vasárnap hajnalig, aztán kicsit alvás, majd elrendezni az anyagi dolgokat, a még ott levő rokonokat útjukra bocsátani. Aztán hazamenni, ami úgy 45 perc. Aztán átpakolni a koffereket és aludni 1-2 órát, hogy a Triesztig tartó utat végig tudjam vezetni. Ez volt  a terv, de persze a terv néha kicsit módosulhat. Hazamentünk és megszámoltuk az ajándék és a mennyasszony-tánc által begyűjtött pénzeket és lett egy-két döbbenet és gyors telefonhívás és sok-sok köszönöm. Amit még így nem árt tudni, az, hogy a chekin a hajóra hétfő délelőtt fél 11-kor van. Tehát oda kell érni Triesztbe kb 9 re, hogy mindent megtaláljunk, parkolót és a hajót.

A navigációs rendszer azt mondta, hogy 9 óra az út ezért azt mondtam, hogy nekünk 8 is elég. Tehát hajnal 1-re tűztem ki az indulás idejét. A fent jelzett telekommunikációs tevékenységek miatt este 9 kor sikerült lefeküdni. Ami azt jelenti, hogy ha 1-ig alhatok akkor az utolsó 72 órában összesen sikerül nyolc órát aludni. Az oldalborda még ébren volt egy darabig, mert a csomagolást neki kellett megcsinálni.

A lényeg, hogy sikerült elindulni a tervezett időben. Azt találtam ki, hogy Szlovénián megyünk végig, mert nem akarok horvát pénzegységet válltani, bár a navigációs rendszer azt jelezte gyorsabbnak. Én nem hittem neki, mert a média mindenhol azt hangoztatja, hogy a szlovénok is úgy építik az autópályát mint a politikusaink a vidéki nyaralóikat. Hibáztam az önfejűségemmel.

Ott kezdődött a probléma, hogy mi tudtuk, hogy merre kell menni, de a navigációs rendszer nem ismerte még az utat, amit nem rég adtak át a szlovénok. Azaz jelzem, hogy Szlovéniába minden gond nélkül el lehet jutni autópályán. Azt is jelezném, hogy ködben még észre sem veszi az ember… Nekem is a Párom mondta, hogy jó helyen vagyunk… Szlovéniában… Megálltam az első helyen, ahol vettem matricát a járműre és az én tapasztalatlanságom miatt rám sóztak egy fél évre szólót 35 Euróért. Később tudtam meg, hogy van ennél rövidebb is sokkal kevesebbért.

És innen kezdődnek a kálváriák. Ugyanis nincs kész minden autópálya és Mariborig az út elég kanyargós és keskeny és annyi kamion van rajta, mint Szegeden kedd reggelenként. Ráadásul az én kis feleségem is akkor döntött az alvás mellett. Iszonyatos volt az a rész, mert nagyon álmos voltam, pont reggeledett, és még az útitársam is durmolt mellettem. Aztán a Maribor- Ljubjana autópályáról már nem kellett lejönni, de sok helyen meg kellett állni, vagy lelassítani a matrica ellenőrzés miatt. Azt írták a táblák, ha nincs matrica akkor gusztustalanul megvágnak minden gyanútlan utazót akár 800 Eur-ra.

Aztán meg volt még balesett, hosszú dugóval, meg millió útfelújítás ahol, direkt figyeltük, mindig a mi oldalunk volt szűkítve és mindig a szembejövőknek volt két sávjuk. De mindegy… Lubjana-Trieszt eseménytelen volt sok-sok útfelújítással. Aztán mire észbekaptam Trisztben is voltunk… Az én feleségem jelezte még korábban az úton, hogy az olaszok nem éppen normálisak a vezetésben. Én ere csak legyintettem, had legyen bolondok, én úgy is tudok vezetni… Mikor egyszer csak Trisztben találtam magam, mert tényleg így van, elkezdtek rám dudálni, hogy miért nem előzőm már meg a buszt egy beláthatatlan kanyarban záróvonal mellet. A bordai is mondogatta jó hangosan a „vafankuló Mami” és egyéb vicces kifejezéseket amiken még sokáig fogok röhögni. NAh mindegy az előre foglalt parkolót a navigációs rendszerrel másodszorra sikerült megtalálni, mert Trieszt elég kanyargós és zegzugos.

Ekkor megláttuk a hajót, hát nem kicsi. A méreteiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Állat nagy, majd teszek fel képet, de most az adatroaming miatt nem nagyon kellene.

Tippem a hajóhoz való eljutáshoz:

-         Aludd ki magad

-         Készíts valami ennivalót

-         Hidd el a navigációs rendszernek, hogy mi a leggyorsabb út.

-         Hagy plusz 3 órát az útitervben, mert egy 700-900 Km-es úton sok minden történhet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.