A hajón két dolog körül forog az élet, a kikötések és a kajálás. Aki korábban olvasta az írásaimat, az tudja, hogy amikor Brazíliai kalandjaimról meséltem, akkor is írtam a kajálás időrabló szerepéről, nos aki elmegy egy ilyen hajóútra, készüljön fel arra, hogy vagy  folyamatosan zabálni fog, vagy őrületes az önuralma. Nekem nem túl nagy az önuralmam és azt vettem észre, hogy a páromé sem J

Miért is mondom ezt, hát mert reggel 06:30-tól 10:30-ig A legfelső emeleten van az interkontinentális /kontinentális/ svédasztalos reggeli, a szokásos földi jókkal plusz egy csomó nem túl szokásos, ámde annál pazarabb földi jóval. Ilyen nem megszokott csapat a megszámlálhatatlan számú és típusú francia péksütemények. Vagy a 4 fajta hideg reggeli saláta, ami minden reggel más. Persze a szokásos sonka, sajt, tojásrántotta, virsli sem maradhat ki a szórásból. A reggeli italok a szokásost hozzák kivétel, hogy rostos-levekben lehet választani a narancs és az ananászlé között. Nah és most jön a slussz poén, ha neked nem jó a tojásrántotta, és a főtt tojás akkor odamész egy pulthoz és olyan omlettet rakatsz össze amilyet csak akarsz. Hát én beszartam ezen a bőségen. De azért a hajó üzemeltetői gondoltak azokra a nem energikus, ámde nyugdíjas német és olasz nyanyákra, akiknek derogál a pórnéppel együtt kajálni, meg egyébként is ő elvárja, hogy a nyugdíjáért szolgálják ki és nyalják ki a seggét, annak nem kell vegyülnie pórnéppel. Van egy bársonyhuzatú étterem is beállítva reggelire, ahol jön a pincér, megkérdezi, hogy mit szeretne a nyanya, kihozza és a vén kurva örülhet, hogy fényesre lett nyalva a segge… Jah nem véletlen az ellenséges hangsúly, nagyon felbosszantottak a vén ribancok és a túlkoros stricik ezen az úton és most egy darabig nehezen fogom tisztelni a 70 év feletti kort, de erről majd egy későbbi írásban. Szóval van reggel önkiszolgáló és pincéres változatban is. De még van egy kora reggeli kávéfelszolgálás is, ahol az embernek hozzák a kávét és a kis sütit. Ez a reggeli etap. Épphogy vége van a reggelinek az ember már is mehet ebédelni.

Az ebéd esetében is van lehetőség egy étteremben pincértől az étlapról rendelni és van lehetőség a svédasztalos büfé jellegű étkezésre is. Az ebédválaszték annyiban bővül, hogy ebédidőre kinyit egy pizza szelet bár és egy grillbár amelyek este fél 6-ig vannak nyitva. A pizza szeletbárról nem kívánok külön élménybeszámolót írni, de a grillbár más kérdés. A grillbárban lehet összeállítani a saját hamburgereket, hot-dogokat, és az íze is rendben van. Még a marhahús pogácsától sem hánytam el magam. Szóval ezt a grillbárt mindenképpen ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Nagyon fontos dolog a mennyiségek kérdése. Amikor megérkeztünk a hajóra, az első nap akkor, és felmentünk az étterembe, ahol büfés megoldás volt és még baromira bizonytalanok voltunk, hogy mit is lehet csinálni, akkor eléggé meglepődtünk. Először a kezünkbe nyomtak egy „tálcát” aztán ilyen kistányérkákat lehetett venni, amire mi azt gondoltuk ilyen kis kínai adagokat lehet szedni, mert itt így szokás. Hát nem. Amit mi tálcának kezeltünk először az a tányér… A kis tálkák meg mondjuk a salátának kell, ha el akarjuk szeparálni a többi ételtől. Mit is mondjak, így elég könnyű szarrá zabálni magát az embernek.

Mi kétszer alkalmaztuk a pincéres, beülünk az étterembe, és étlapról választunk megoldást, mert olyankor mindig egy meghatározott helynek a specialitásait vonultatták fel, meg jó olykor nem kapkodni a kajával. NAh és lassan elérkezünk az utolsó kajáláshoz.

Az egy hetes hajóúton van két gála és 5 normál vacsora. A normál vacsorához nem kell annyira kiöltözni, de egy ing és egy szövetnadrág egyáltalán nem kirívó, sőt elvárt. A gálavacsora öltözéke pedig az öltöny, frakk, szmoking és a hölgyeknek az estélyi ruha. Ezt nem tudtam teljesíteni, de nem néztek ki, csak én éreztem egy kicsit kellemetlenül magam.

A vacsorák minden nap valamilyen helyi specialitásokat tükröznek, egyszer a sziciliai konyha remekeit, másszor a nápolyi konyha remekeit vonultatják fel. Ezek menüben egyszerűen rendelhetőek, viszont kockázatos mert aki nem annyira kedveli a tintahalat meg a polipot az könnyen beleszaladhat valami érdekes fantázianevű tengeri herkentyűbe. Párom általában ezeket a menüket választotta és olykor vicces meglepetések érkeztek az asztalunkra. Természetesen az étlapon van egy a la carte választék is minden napra, azaz 2 féle előétel, 2 féle leves, 3 féle főétel. Minden vacsora alapból 5 fogásos, de nem kell mindent kérni. Én általában kihagytam a menü variációkat és mindig az alternatív választékból molyoltam és csak ritkán bántam meg.           

Egyik fogás sem nagy adag, de ha mindig végigeszi az ember az 5 fogást, akkor degeszre zabálja magát és csak pihegésre képes utána. Az ételek ízéről nem tudok igazából állást foglalni, mert néha a leves ízét olyannak éreztem mint a tészta ízét, de máskor meg amikor megkóstoltam valami újat, mondjuk márványsajtos körtét, akkor valóságos ízorgia rohamozta meg a belső szerveimet. Szóval ez tényleg ízlés kérdés. A vacsora után még éjfél körül szokott lenni svédasztal, ahonnan szabadon lehet csipegetni, de mi az már tényleg kihagytuk. Egyszerűen képtelenség volt ennyit enni…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.