Egy évvel ezelőtt nagy várakozással vártam a következő szavazás végeredményét. Akkor még úgy gondoltam, hogy végre van egy magyar politikus aki a versenyszférából került  a politikai életbe és végre tudja hajtani azokat a lépéseket amelyek a gazdaság megbízható stabilitásához vezet. Ez a politikus megnyerte a választásokat és örültem. Örültem mindaddig amíg el nem kezdődött az időnek a húzása. Először jó sokára mondták ki, hogy mi a program. Másodszor mikor kiderült, hogy mi a program elkerekedett a szemem, mert szó sem volt benne a gazdaságot erősítő húzásokról. Csak a gazdag érdekcsoportok által a kisemberek lehúzásáról. Tellet-múllott az idő és rájöttem, hogy ezek továbbra sem akarnak semmit csinálni. Nem mernek hozzányúlni a hivatalokban lévő 100 főosztályhoz melynek főosztályonként 2 dolgozója van/Az egyik a főosztályvezető a másik a titkárnője/. A főosztályokhoz tartozó 100 osztályról már nem is beszélve, ahol osztályonként egy ember dolgozik 3 nézi 1 vezeti és egy adminisztrálja a dolgokat. Ellenben durván megnehezítették az életemet. Elveszítettem megbízásokat miatta, mert a dolgozók életét megnehezítették. Csak a sajátjukat nem. Az elenzék nyert az önkormányzati választásokon és azóta recseg-ropog az ország. A politikusok,  csak hajtják a magukét, de egy dologra nem jönnek rá. Rájuk már senki nem kíváncsi. Nekik fel kellet volna fogni, hogy lejárt az idejük. Lejárt az ideje mindannak a politikai szemléletnek amit Ők folytatnak. Viszont a törvények és az alkotmány Őket védi. egyiket sem lehet eltávolítani és itt nem csak a vezérekre gondolok. Hanem a talpasokra is. Nem számonkérhetőek, nem tartoznak felelősségel semmiért és elfelejtettek egy alap axiomát, melyet minden általános iskolába járó gyerek tud, aki elolvasta a Kis Herceget. Én kijelentem... Leszámoltam a politikával. Nekem Ők az alkalmazottaim és én kirugtam őket. A munkahelyükről eltávolítani nem tudom, mert sokan vannak, de amíg ez így marad ÉN teszem máshova a munkahelyemet. Addig keresek másik alkalmazottakat...